A térkapu egy haszrai raktárépületbe nyílt, a raktárépületről pedig egyenesen a piacra érkeznek a kalandozók. Bárki is használta előttük az átjárót, könnyen elvegyülhetett ebben a zsúfolt tömegben. Tar is így tesz és rögtön magára húz néhány göncöt. A piacon rengetetegféle árusba botlanak, Tarra valamilyen amulettet is rásóznak, Niorahnak pedig még az erszényét is megkönnyítik, Antarr azonban kellő távolságból próbálja követni az eseményeket. Mivel alaposan megéheztek, kiadós ebédet fogyasztanak el, majd belebotlanak a Hamdzsa család egyik intézőjébe, aki a hamarosan útnak induló karavánhoz keres zsoldosokat. Az uticél Ezmiel, Niorah azonnal rábólint és a többiek sem sokat gondolkoznak rajta. Miközben egyezkednek az intézővel, Tar kissé felönt a garatra, s mire kettőt pislogna, már a város szent kútjába okádja az ebédje maradékát. A városőrök majd' meglincselik őket, ám néhány ezüstért cserébe megváltják bűneiket.

A templomban - kellemes muzsika kíséretében - áldást kapnak és némi tájékoztatást, a helyiek és Utheryos kapocslatáról. A Galradzsa pap félreérthetetlen ajánlatot tesz Tarnak, ám a Hamdzsa család intézője pont jókor menti ki őket, e kényes helyzetből. Tiszta és kényelmes szállást kapnak, ahol Niorah elmeséli társainak az ezmieli legendát, egy kincsről, mely mérhetetlen gazdagsággal jutalmazza meg annak megtalálóját. A templomból beszűrődő lágy muzsika és a sok sok esemény hatására békében hajtják álomra fejüket.