A reggeli készülődés során Niorah ellátogat a piacra, Tar és Antarr megreggeliznek. A  barátságtalan tekintetű, de  udvarias Ennok kereskedő, a karaván egyik vezetőjeként mutatkozik be (Ferdzsal a kovácsnő, és Hisszam a zsoldos mellett) és vázolja a következő három nap menetrendjét. Tizenöt szekért kísérnek Ezmielbe, megerősítendő az ottani helyőrséget. Bár egyre gyakrabban fenyegeti veszély az erre utazókat, ennyi harcos - több mint húsz fő - kíséretében nem számítanak bármilyen konfliktusra. A kalandozók az utolsó szekéren kapnak helyet. 

A füves pusztákat lassan felváltó szikkadt talajon az egyik kocsi kereke kitörik a helyéről, így kényszerpihenőt tartanak. Tar eredménytelen erőfitogtatása után, néhány harcos segítségével Ferdzsalnak sikerül megjavítani a szekeret.

Estére egy Galradzsa szentélyhez érkeznek, így végre megpihenhetnek a naphosszig tartó zötykölődés után, ám az éjközépi sikolyok és a hűs, esti levegőben felcsapó lángnyelvek mindenkit felriasztanak álmukból. Az egyik gyógynövényeket és különböző rontás elleni recepteket szállító kocsi gyulladt ki, hajtója apró, repkedő világító bogarakra lett figyelmes és a kocsi azonnal lángra kapott. A szekeret őrző harcosoknak már csak az elszenesedett testét sikerül előhúzni, a láncingükön kívül minden leégett róluk.

A bizalmatlan Hisszam magához rendeli Antarrt, miután kiderül, hogy a pyarroni varázsló mágikus - méghozzá boszorkány - eredetű támadást sejt a dolgok hátterében. Hisszam felderítőket küld ki, Antarral a karaván élére lovagol, majd gyors tempót diktálva elrendeli, hogy holnap délutánig elérjék Marghan Mezejét, ahol minden bizonnyal biztonságosabb körülmények között hajthatják álomra a fejüket. Marghan Mezejét 'Sötétben alvó utazó'-nak is hívják errefelé, menedékül szolgál mindenkinek, aki az ősi lapos kövek gyűrűjében található dombhalmon tölti az estét.